Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Tükörvarázs

Tükör Varázs

Képzelet, vágy, remény, káprázat, mese, másolat-ábrázat.
Jelmez, álarc, bájvigyor, hinti a csillámport.
Csillámpor vakítja fél szemed,
közben a másik csak figyel, és nevet.
Azt hiszed a káprázat elvakít,
pedig csak a lelked rabja hív!
Nézz bele bátran, hisz érted Teremtetett,
Te vagy a forrás és Te vagy a képzelet!

Ki indul, halad, s ki indul lép,
azt hiszi, a cselekvés haza utat ígér.
Mi benned feszül, vetül szerte szét,
tág teret rak köréd, miben Életed eszmél.
Gömbvarázslat foszlik, ha látod, felismered, már oszlik.
Addig hat, míg azt hiszed, míg van olyan részed, ki ebben tetszeleg.

Képes vagy e valóban az Életet választani?
Tudod, e hogyan kell az Életben Fenntartani?
Beszélsz e róla, vagy Teszed?
Elméd-e az irányítód, s programod,
Vagy a Tiszta Élő Emlékezet?

Tiszta Forrásod, Tiszta Hangod Szól-e?
Vagy Forrásod keresed, és győzködsz,
s hitedhez társakat teremtesz?

A válasz benned, s mindenkiben ott van,
mindenki kapja magára szabottan.
Tükör, másolat, varázs vagy ármány,
mindenki azt kapja, ami benne van,
akár mit is vár tán...

Shana

 

2013.02.13.

fotolia_8471833_xs.jpg