A forma halála és feltámadása
A forma halála
Lüktet és bomlik, egész és szerves,
terjed és terül,
gömbölyded, élő egységbe kerül.
Pulzál a forma, alakul, és marad
élő míg éltetője, forrása szerint halad.
Jön az ember és az elme, szedi ízekre szét,
Próbálja érteni, mit és miért
Szedi, csak cincálja részekre szét…
Már ott ül a kupacon, halomba hajítva a részek,
Nem látja már, hogy hol volt a kezdete s a vége,
Belefullad a halomba egészen.
Már nem lüktetet a forma, már nem pulzál az egész,
Ott van szanaszét, hever halomba, ki tudja már miért.
Elveszett a forma, elveszett a miért,
nem maradt semmi, csak a halál, a szétesés.
A forma feltámadása
Darabokban a részek, szomjazzák a létet,
Keresik a formát, mi rendezné az egészet.
Vágyják a lüktetést, zsendülnek, lobbannak,
Forrósodik a lég, míg össze nem olvadnak.
Egymásba folynak, együtt mozdulnak,
Összefonódnak, és feloldódnak.
Ismét együtt dobban minden rész,
élő és pulzáló, megint szerves és egész.
PJudit
2010
(Shana)
