Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

A forma halála és feltámadása

 

A forma halála

 

Lüktet és bomlik, egész és szerves, 

terjed és terül,

gömbölyded, élő egységbe kerül.

 

Pulzál a forma, alakul, és marad

élő míg éltetője, forrása szerint halad.

 

Jön az ember és az elme, szedi ízekre szét,

Próbálja érteni, mit és miért

Szedi, csak cincálja részekre szét…

 

Már ott ül a kupacon, halomba hajítva a részek,

Nem látja már, hogy hol volt a kezdete s a vége,

Belefullad a halomba egészen.

 

Már nem lüktetet a forma, már nem pulzál az egész,

Ott van szanaszét, hever halomba, ki tudja már miért.

Elveszett a forma, elveszett a miért,

nem maradt semmi, csak a halál, a szétesés.

 

 

A forma feltámadása

 

Darabokban a részek, szomjazzák a létet,

Keresik a formát, mi rendezné az egészet.

 

Vágyják a lüktetést, zsendülnek, lobbannak,

Forrósodik a lég, míg össze nem olvadnak.

 

Egymásba folynak, együtt mozdulnak,

Összefonódnak, és feloldódnak.

 

Ismét együtt dobban minden rész,

élő és pulzáló, megint szerves és egész.

 

PJudit

2010

(Shana)