...hogy meghalljuk a lelkünk hangját, és valósan kapcsolódni tudjunk az Isteni Énünkkel, Szellemünkkel, szellemiségünkkel, vagyis magunk nagyobb részével, akik valójában vagyunk.

Had adjak egy kis gyakorlatias segítséget ehhez a folyamathoz, hisz tudom, hogy sokaknak okozhat gondot, hogyan jusson oda a szívközpontjába, az egyetlen valós pontjába, ahonnan kapcsolódni tud a Mindenséghez.

Sok fájdalomból épített fallal védjük kicsiny lelkünket, de biztos, hogy mindenkinek van már egy-két téglányi lukacska a védelmi falában, amin keresztül bejuthat magához. Az irány befelé, lefelé.

Praktikusan:

hajtsuk le a fejünket, amennyire csak bírjuk a mellkasunkra, és az összes figyelmünket, koncentrált fókuszunkat a szívre/szívcsakrára/mellkasunk közepére fordítsuk. Akinek nehezére esne a fókuszt, figyelmet tartani ebben az irányban, ne aggódjatok, semmi baj sincs veletek, hisz az emberiség nagyon hosszú ideje nem ismeri ezt az irányt, és azt sem, hogyan tartsa sokáig egy ponton összesűrítve a figyelmét.

Ha elkalandoznátok, vagy idegesek lennétek, hogy nem éreztek semmit, az is rendben van, csak vegyétek észre, fogadjátok el, és fordítsátok vissza a fegyelmeteket. Ha kéritek a Krisztusi energiát, Gaiát, vagy bármilyen hozzátok közel álló segítőt  (akinek befér ez a hitrendszerébe), akkor nagyon erős energetikai támogatást kaphattok, hogy tartani tudjátok a fókuszt. A Krisztusi energiát és Gaiat azért merem  "név szerint" említeni, hisz nagyon erősen felismerhető az energiájuk még azok számára is, akik amúgy még nem éreznek, érzékelnek és nincs energetikai tapasztalásuk valamilyen formában. Minél több ideig vagytok képesek ebbe az irányba tartani a koncentrált figyelmet, fókuszt, annál mélyebben tudtok a szívközpontotok felé haladni, és ott megtartani magatokat.

Mi a különbség amikor meditálunk, és kifelé, felfelé van a figyelem, terjedünk, és érünk el érzéseket vagy vezetett meditációban elképzelt képeket látunk, és milyen az amikor befelé haladunk magunkban?

Sokan tapasztalnak csodás érzéseket, élményeket különböző meditációkban, kiterjedést, a tudati határok feloldódást, csodás képeket, vetítéseket látnak, érzéseket is élhetnek át, különböző lélekrészeiken, személyiségrészeiken keresztül, de ez nem ugyan az, attól még a szívünk lehet teljesen bezárt állapotban.

Tehát ne keverjük össze a két folyamatot.

Sokaknak szoktam segíteni én magam is energetikailag (mint ahogy ezt már csoportnak is tettem legutóbb  a napfordulón a web konferencián), és szoktuk rögzíteni ezt az irányt, megtanítjuk az elmének, az idegrendszernek is, tudatosítjuk, hisz egyszerűen eddig nem voltak ilyen idegpályái, nem ismerte ezt a fókuszpont irányt az emberek rendszere. Tehát ezt gyakorolni kell, ugyan úgy, mint ahogy járni is megtanultunk. Csak vegyétek észre, hogy hol van a figyelmetek, felfelé kerestek-e valamit, magatokon kívül, elhatárolódva tőle, vagy odabent, befelé, lefelé haladva.

Remélem sokaknak lesz segítségére ez a gyakorlatias tanács.

Csodás kapcsolódást kívánok Mindenkinek önmagával, aki ezt választja.

 És kérdezzetek bátran!

Szeretettel

 Judit