Spiri-narkósok és a guruizmus kapcsolódása. Elengedés!
Nemet mondani a "spiri-narkósoknak"!
Legyen esélyük valódi haladásra!
Vannak időszakok a kísérői, segítői fázisban, amikor az igazi segítség pont a nem segítés!
Ez időnként nehéznek tűnhet, sőt a "segítséget" kérő részéről és a külvilág szemében akár kegyetlennek tűnhet, mikor van egy pont amikor nem segítünk az addig megszokott módon. Sőt ha nagyon erősködik, annál határozottabban nemet mondunk.
Ennek valódi oka, hogy amíg fogjuk a kezét, addig nem fog tudni egyedül járni... minél tovább vagyunk egy-egy segítési, kísérési kapcsolódásban, annál inkább hozzászokik mindenki ahhoz, hogy van mindig kihez nyúlni.
A "spirituális" úton elindulva így válhatunk a segítőktől függővé, amikor már szinte szokássá, rituálévá válik az illetőhöz járni, mert jó buli, jó a társaság... sőt ennek durvább elcsúszása, amikor spirituális megélések függőségébe kerülnek, és mint egy érzelmi drogra van szüksége mindig újra és újra a különböző utazásokra, oldásokra, meditációkra... Gyakran a figyelemhiányos gyermeki személyiségrész nő bele, szokik rá ezekre a spirituális függőségekre. Ilyenkor nem történik meg a valódi oldás, érzésminták elhagyása, hiszen még ha valódi energiákkal is találkozik, és valósan tudatosítva is lesz, és oldásra is kerülnek a fájdalmas érzéstartalmak, percek alatt visszarántják magukra, hogy legközelebb megint lehessen mit oldani és így megint a figyelem középpontjába kerüljön.
Az utóbbi hónapokban ezt figyelgethettem meg mint segítő, kísérő és tanulhattam meg belőle, hogyan válasszuk le magunkról azokat a személyiségeket, akik egyszerűen csak spiri-egóból, játszásiból szeretnek ilyesmivel foglalkozni.
Nagyon érdekes és tanulságos tapasztalás volt a spiri-narkósok működési módját megfigyelni és megtanulni a nemet mondást, és elzárni azt a csapot, ahol a figyelem energia mint egy lukas tömlőbe folyik el ilyen formában...
Itt tanulhatja meg a segítő, kísérő, hogy hol a határ a guruizmusba hajlás, a magához kötés, szoktatás és a valódi segítés között. Ahol csak pont addig kísérünk valakit, amíg az az egyén számára építő lehet. Ezen keresztül tanulhatja meg a tanító, hogyan engedje tovább az egyént, hogy tudjon tovább haladni a saját maga felfedezése útján esetleg másokon keresztül, más formában.
A guruizmusi függőségben tartás legelcsúszottabb formája, amikor megélhetési kényszerből ragasztja maga köré a spirituális tanító, segítő a spiri-narkósokat. Na itt már senki sehova nem halad, és itt lehet igazán beragadni és a valódi személyiség bontás helyett újabb és újabb személyiségrészekkel kötődni, beleszokni ebbe a jellegű új kapcsolódási viszonyba, ami a jelen élete, valósága elöli menekülés valójában.
Ez nem rossz, és nem elítélendő minta, kapcsolódási mód.
Hanem nagyon is tanulságos és szükségszerű, szinte kihagyhatatlan folyamatrész a lélekevolúción belül.
Csak azért írtam le, hogy ha valaki esetleg magára ismer, legyen egy ilyen külső nézőpontja is róla, ránézhessen akár és felismerhesse miben van, hisz csak abból lehet tudatosan továbblépni, amit felismerünk, amire tudatossá válunk.
szeretettel
Shana
Ennek valódi oka, hogy amíg fogjuk a kezét, addig nem fog tudni egyedül járni... minél tovább vagyunk egy-egy segítési, kísérési kapcsolódásban, annál inkább hozzászokik mindenki ahhoz, hogy van mindig kihez nyúlni.
A "spirituális" úton elindulva így válhatunk a segítőktől függővé, amikor már szinte szokássá, rituálévá válik az illetőhöz járni, mert jó buli, jó a társaság... sőt ennek durvább elcsúszása, amikor spirituális megélések függőségébe kerülnek, és mint egy érzelmi drogra van szüksége mindig újra és újra a különböző utazásokra, oldásokra, meditációkra... Gyakran a figyelemhiányos gyermeki személyiségrész nő bele, szokik rá ezekre a spirituális függőségekre. Ilyenkor nem történik meg a valódi oldás, érzésminták elhagyása, hiszen még ha valódi energiákkal is találkozik, és valósan tudatosítva is lesz, és oldásra is kerülnek a fájdalmas érzéstartalmak, percek alatt visszarántják magukra, hogy legközelebb megint lehessen mit oldani és így megint a figyelem középpontjába kerüljön.
Az utóbbi hónapokban ezt figyelgethettem meg mint segítő, kísérő és tanulhattam meg belőle, hogyan válasszuk le magunkról azokat a személyiségeket, akik egyszerűen csak spiri-egóból, játszásiból szeretnek ilyesmivel foglalkozni.
Nagyon érdekes és tanulságos tapasztalás volt a spiri-narkósok működési módját megfigyelni és megtanulni a nemet mondást, és elzárni azt a csapot, ahol a figyelem energia mint egy lukas tömlőbe folyik el ilyen formában...
Itt tanulhatja meg a segítő, kísérő, hogy hol a határ a guruizmusba hajlás, a magához kötés, szoktatás és a valódi segítés között. Ahol csak pont addig kísérünk valakit, amíg az az egyén számára építő lehet. Ezen keresztül tanulhatja meg a tanító, hogyan engedje tovább az egyént, hogy tudjon tovább haladni a saját maga felfedezése útján esetleg másokon keresztül, más formában.
A guruizmusi függőségben tartás legelcsúszottabb formája, amikor megélhetési kényszerből ragasztja maga köré a spirituális tanító, segítő a spiri-narkósokat. Na itt már senki sehova nem halad, és itt lehet igazán beragadni és a valódi személyiség bontás helyett újabb és újabb személyiségrészekkel kötődni, beleszokni ebbe a jellegű új kapcsolódási viszonyba, ami a jelen élete, valósága elöli menekülés valójában.
Ez nem rossz, és nem elítélendő minta, kapcsolódási mód.
Hanem nagyon is tanulságos és szükségszerű, szinte kihagyhatatlan folyamatrész a lélekevolúción belül.
Csak azért írtam le, hogy ha valaki esetleg magára ismer, legyen egy ilyen külső nézőpontja is róla, ránézhessen akár és felismerhesse miben van, hisz csak abból lehet tudatosan továbblépni, amit felismerünk, amire tudatossá válunk.
szeretettel
Shana
Nagy Gabriella - nsgy.napsugargabi@gmail.com