Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Meddig vannak miértek és miért? :)

Bemelegítésnek egy férfi tudatosság tanítás, hangolódj:

Valódi Egyéniség _ Rupert Spira magyarul _ True Individuality

 

2011.06.16. Pásztor Juditként még így:

 

Megtapasztaltad a teljes semmit, azt a belső csendet, ahol minden úgy ér össze egy pontba, hogy egyszerűen abban benne van a minden és semmi egyszerre, eggyé válsz mindennel, és közben megszűnsz teljesen.

Ez egy olyan tapasztalás, aminek nem vagy a tudatában mikor megéled, benne vagy a megsemmisülésben.

Mikor újra a tudatos tudatodnál vagy, akkor tudod magad számára megfogalmazni, hogy mit is éltél meg, talán, nagyjából, amennyit a szavak korlátai engednek.

Ott van az a belső csend, ott van az végtelen szeretetérzés, amibe bármikor belehelyezkedhetsz, és egyé válhatsz vele, ha teljesen elengeded minden meghatározási pontodat, teljesen… teljesen.

Aztán ha kijjebb jössz ebből a pontodból már nem abban vagy, hanem újra megjelenik a forma világa, te magad is egy számodra plasztikusan érzékelhető formaként vagy ismét jelen, a tudat valamiért még mindig ugyan azt a képet vetíti, amit eddig is.

 Ebben a formaiságodban feltetted e már a kérdést, vajon mi a csudának vetít még mindig ide a Tudat, a tudatod?

Miért azt a képet látod még mindig, amit látsz?

Hogy lehet az, hogy te már tudod milyen a semmibe beleolvadni, és aztán mégis ugyan ott vagy, ahol eddig?

Ugyan az a házad, a munkád, a családod, ugyan az a kép vetítődik, és te bizony ott vagy benne a sűrűjében, a közepén, mert bizony az a kép rajtad keresztül vetítődik.

Na most akkor hol is vagy?

Miben is létezel?

Ha ezt felfogod, jöhet a következő kérdés magadnak:

Jó, de ha én már szerintem a teljes semmiben lebegve vagyok, akkor vajon miért vagyok ténylegesen még mindig ugyan ott, miért még mindig ugyan azt látom kívül?

 Hogy lehet, ez?

Miért is nem jutsz ténylegesen, valósan sehova, bármennyire is bizonygatod egyre kifinomultabb fogalmakkal, hogy hol vagy és az milyen? 

Ha szétnézel a saját képeden, és valóban őszinte vagy magadhoz, nem máshoz, csak is magadhoz,

akkor a magadról képzelt, és állított helyedről, létedről, létezési módodról megnézheted a valós képet, ami belőled vetítődik ki.

Hisz ténylegesen, teljesen valósan az vagy, és ott vagy amit érzékelsz, amit látsz, amit megtapasztalsz saját magadról.

Ha talán már megunod, hogy a magadról hitt kép nem téged tükröz vissza, akkor lehet, hogy ideje megkérdezni magadtól:

Jó, oké, akkor miért is vagyok még mindig itt?

Miért nem váltott a teljes tudatom egy olyan helyre, térbe, amit én képzelek, hiszek, érzek már magamról?

Mit is keresek még mindig itt?

 

Van e a lét bármilyen megnyilvánulásának céltalan volta, ÉRTELMETLEN OKA?

Van olyan forma, ami nem valamiért hívatott a létbe, öltött bármilyen formát?

A forma formaisága, már önmagában mutatja az OK-ÁT.

A formát létrehozó tudat használja valamire a formát, valamit kezd vele,

valamiért figyeli,

valamiért és valamit tapasztal azon keresztül a lélek önmagáról.

 

Ha már úgy érzed nincs mit tapasztalni, és csak a semmiben létezés van, akkor bizony a forma is eltűnik,megszűnik, és vele együtt a vetített kép is.

Akkor viszont már nem itt vagy, és nem azt látod, amit jelenleg látsz.

Emberi nézőpontból ez maga a halálod.

Amikor kilép a lélekhez tartozó Tudatod ebből a történetből, vége a vetítésnek.

 

Tehát most a saját tudati kivetülésed történetén belül vagy, és ott tapasztalgatsz.

 

De ki is az aki tapasztal?

Miért van az, hogy ugyan egyre kiterjedtebb a tudatos tudatod, vagyis a tudat önismerete, öntudata saját magáról,

már nagyon hatalmas, és mégsem érti mi hogyan és miért történik vele.

Hogy van az, hogy már rengeteg szintet elértél magadban, eszméletlen mélységek  és magasságok jelentek meg,

egyre kitágultabbá, egyre részletezettebbé váltál,

rengeteg mindent beintegrálva, és tudatosítva, és mégis minden egyes tudatosodás egyben a nem tudás állapotát is hozta magával,

ami megszüli az újabb tágulás, terjedés vágyát.

Igen, egyszerre van jelen a tágulásodban a tudatos tudás magadról, és a nem tudás.

 

Mindig van egy olyan részed, amit még nem értél el, és ahonnan nézve valaki nézi azt aki vagy!

Mindig.

Pont addig, míg a létezésben Vagy.

Ha megszűnsz, és semmivé válsz, akkor arról te már nem fogsz tudni semmit.

Engedd meg magadnak, fogadd el, hogy ott vagy, és az van körülötted ami van, hisz ténylegesen ott vagy.

És tedd azt, amiért vagy!

Engedd ,hogy a léted megélje magát!

Csak engedd, és akkor, de tényleg akkor megszűnnek a kérdések benned,

mert akkor tudod, és egyben teszed is, valósan teszed!

Csak tedd, bármi is legyen az, és a forma eléri azt a beteljesülését, amiért a létben van,

ez megadja a léleknek is a Teljesség érzetet,

a végtelen, folytonos, mindenre szeretettel rácsodálkozó, mindenben gyönyörködő, élő, lüktető érzést.

 

Amíg máshol akarsz lenni, mint ahol vagy,

amíg mást képzelsz magadról, mint ami vagy,

pont azzal ragasztod magad oda, ahol vagy,

és pont addig nem fogod sosem elérni azt, ahol lenni szeretnél.

 

 ez persze megint csak egy nézőpontja az EGÉSZNEK, most odaadom a közösbe, hogy ha akarod befogadhasd a magadéba, vagy megtagadhasd. A végén úgy is ugyan oda jutsz.

szeretettel

PJ

2011.06.16.