Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

A Mennyet a Földre hozni - Útmutató

Állomások az önismeret, a belső MAGba bejutás, felemelkedés útján:

 

  1. Észre veszem, hogy egyre kevésbé érzem jól magam az eddigi megszokott és ismert világomban. Kezdem látni, hogy mindig ugyan azok a történetek, drámák zajlanak le, és ezt nagyon kezdem unni. Keresni kezdem a megoldásokat magam, vagy gyógyítók, különböző segítők által.
  2. Felébredés. Lassan rájövök, hogy mindent, amit eddig rosszul éltem meg, magamnak köszönhetek, senkit nem okolhatok. Ez felér egy sokkhatással. Megrémülök, nem akarom tudni. Nagyon nehéz elfogadni, ezért többször vissza esek, és mégis másokat hibáztatok az én kellemetlen helyzeteimért, életemért. És továbbra is kívülről várom a segítséget, a megoldásokat, mások által.
  3. Szemlélődés, a megfigyelő állapota. Elkezdem más szemmel nézni a környezetemet, a világomat, magamat. Figyelem a történéseket, a történetben szereplőket és magamat, ki miért, mire hogy reagál. Egyre több felismerés történik, egyre több élethelyzetben látom meg, hogy valójában én idéztem elő. Ezekben a fajta élethelyzetekben próbálok egyre tudatosabb lenni, kezdem keresni a megoldásokat, hogy ha eddig így oldottam meg és az nem volt szerencsés, akkor vajon hogy kéne. Ezeket tesztelgetem magamban.
  4. A sok önvizsgálat, önfigyelés folytán kezd derengi, hogy nem én mozgatom a szálakat, valami olyan működik bennem, olyan érzések, gondolatok működtetnek, amiket én nem is tudok, ezek csak automatizmusok. Ezeknek a külvilágra adott válaszreakcióimnak az automatizmusát vizsgálgatom, keresem a gyökereit a múltamban. Rájövök, hogy amik tudat alatt működnek bennem nem is az én reakcióim, felismerem benne a szüleimet, tanáraimat, barátaimat, eszméket, ideákat és rengeteg mindent.
  5. de ha ez mind nem én vagyok, akkor Ki Vagyok Én? Ha a legtöbb érzés, gondolat ami szerint reagálok az nem is én vagyok, hanem elsősorban a szüleimtől másoltam, vagy annak ellenállva tettem pont az ellenkezőjét. Ismét megrémülök, hogy akkor tényleg ki lehetek én, akkor az egész eddig magamról hitt dolgok nem is igazak? Nem kellemes érzés, talajvesztettség állapota, összeomlást… kinél mennyire sokkolja az egót.
  6. Elkezdem keresni kint magam, egyre feljebb, keresem a felsőbb Énem, a Szellemem, az Istent, az Angyalokat, bárkit, aki majd megmondja nekem én ki vagyok. Egyre magasabbra és egyre messzebbre jutok. A világomtól, a közvetlen környezetemtől eltávolodok, és egyre inkább elszállok. Csodás megtapasztalásaim vannak, magasabb szintű felismeréseim, és kapcsolódásaim. Már kezdenék boldog lenni, megtaláltam az utam és az élet értelmét.
  7. De jaj, valami nem stimmel, mert attól még midig itt vagyok, fizikai testben, ugyan abban a családban, ugyan abban a munkában, ugyan azokban az élethelyzetekben, és nem értem, hogy lehet ez, hisz én már felemelkedtem, és találkoztam, és csodás volt. Még akár sajnálhatom is a környezetemet, hogy szegények mennyire nem látják, mennyire nem értik azt, amit én látok és tapasztalok. Ez további feszültséget szül a közvetlen valós környezetem és aközött, amit én érzek és gondolok.
  8. Hullámok időszaka. Történik még valami sokkoló mikor már csodásan repülök, szárnyalok,  amire nem vagyok felkészülve, amit senki nem mondott nekem, és mint derült égből a villámcsapás tör be a valóságomba. Azok az élethelyzetek, drámák, konfliktusok, problémák, amik miatt egyáltalán elindultam az úton, egyre erősebben jelentkeznek az életemben. Megélem a mélységet és a magasságot. Sőt, minél magasabbra megyek, azáltal egyre több árnyékos, a tudattalanban eddig megbúvó érzés, gondolati minta szabadul fel, szabadul rám, jön be közvetlenül a valóságomba, amik sokkoló élethelyzetekben mutatkoznak meg. Megjárom a magam poklát. És nagyon szenvedek, egyre rosszabbul érzem magam, mert már megtapasztaltam a magasság szépségeit, és ehhez képest rám tör a rideg és egyre sötétebb valóságom. Ez a leghosszabb időszak, amiben rengeteg felismerés, tudatosítás, önfigyelés, elemzés, szenvedés, majd eksztatikus öröm, majd megint, a sötétbe merülés, majd megint fel, és kiegyenlítés, feldolgozás történik. Kezdek felismerni ebben az önismeretei elmerülésben törvényszerűségeket, kezdem meglátni a rétegeimet, majd kezdek ebben egyre tudatosabban haladni.
  9. Tudatos, célirányos önismeret, befelé, lefelé haladás. Miután kiismertem a menetrendemet, már tudatosan haladok saját magammal, minden percben, minden pillanatban kifelé és befelé egyszerre figyelve és tudatosítva élek, és elemzek és dolgozok fel, és ez mind egyszerre történik már tudatosan, az én irányításom alatt, így nem sokkolnak a helyzetek, hanem kihívásnak és lehetőségnek tekintem, és a leglényegesebb, elkezdem élvezni saját magam felfedezését mások által. Lassan mindenkiben kezdem saját magam meglátni, és ezt nagyon élvezem. Ezen a szinten már elég jól navigálom saját magam, és elég jól kezdenek alakulni a külvilággal való kapcsolataim is.
  10. Kritikus pontok, krízispontok meghatározása. Elkezdem látni, hogy amiket megfigyelek magamban, ezek rétegenként helyezkednek el bennem, amik rám rakódtak, minden egyes réteg felismerése, és elengedése szenvedéssel jár. Mert ugyan tudom, hogy ez nem én vagyok, tudom, hogy csak egy beidegződött, másolt minta, de az a részem, aki ezt működteti, annak a halálát jelenti ennek az elengedése. Ezért az a részem keményen ellenáll, elterel, küzd, szenved, attól függően, milyen természetű az a hitrendszeri identitásrészem, más néven aspektusom. Számos technikát, praktikát, próbálok ki ezek feldolgozása, elengedésére. Külső segítségeket kérek, rengeteget olvasok, ismereteket gyűjtök, és közben minden részemmel megszenvedek.
  11. Katarzis. Majd eljutok legbelülre, az összes rétegemet lehámozva, elengedve, teljesen lecsupaszítva magam minden gondolati, érzelmi, lelki rétegtől, bejutok a magomba, a szívközpontomba, ahol egy csodás katarzist élek át, felmelegít, átmelegít, feltölt, eláraszt a saját magam által magamnak adható szeretet. A saját forrásomon keresztül felismerem az Isteni forrást, és végtelen béke és nyugalom száll meg, hogy megérkeztem, a helyemen vagyok és már semmi sem számít, már minden rendben van, bármi is legyen kint én bent biztonságban vagyok és az egyetlen valós pontomban érzem magam a legjobban, saját magammal.
  12. Megszületés, Újjászületés. Ez maga a bábomból való kibújás, a kitörési pont, amikor megreped az a tojáshéj ami eddig védelmet adott, hogy ezt a nagyon mély önismereti munkát véghez vigyem. Aki kibújik ebből a tojáshéjból, bábból, már a tiszta, teljesen meztelen Önmagam, de mivel meztelen, teljesen védtelen is, és még kisség dülöngél, botladozik, mert új neki ez a közeg, nem ismerős, és fogalma sincs merre induljon és mit is kell most csinálnia. Az egyetlen biztos pontja, amit a szíve súg, ezért csak arra hallgat és bármit is mutat most már a külvilága, egyáltalán nem érinti meg, mert tudja, hogy az csak egy torz és részletszegény visszatükröződése, de belül már nagyon erősen érzi és tudja, hogy ki ő. Ekkor jön egy átmeneti időszak. Érzésre olyan, mintha légüres térben lennék, ez időnként elbizonytalaníthat, de aztán mindig megszólal az a kellemes, meleg, biztonságot adó belső hang, akinek semmi más nem számít, csak az hogy vagyok, vagyunk, és itt már a szíven keresztül kapcsolódok a felsőbb részeimhez, és átengedem a teljes irányítást, vezetést, úgy is mondhatnám Isten tenyerébe helyezem magam tejesen és elkezdem élni az eredendő sorsomat.
  13. Jöhetnek a feladatok, kinek-kinek az eredendő terve szerint, és az egyetlen biztos visszajelzés az lesz, hogy egyre jobban érzem magam, egyre csodásabban rendeződik minden körém, egyre több szinkron esemény, egybevágás, egyidejűség jelenik meg az életemben. Meglátom, hogy akkor vagyok igazán kiteljesedett, ha nem csak önmagamért, önmagam örömére vagyok, élek, hanem elkezdem megosztani Magam a külvilágommal a társaimmal, a közösséggel, és adom magamból azt a csodát a közösbe, amit csak én adhatok, és teszem ezt a legnagyobb örömmel és szenvedéllyel, mindenkiért és magamért.
  14. Egyre nagyobbra nyílok és egyre jobban beengedem a felsőbb részeimet, ez által egyre több képességre teszek szert, egyre több mindent tudok, rajtuk keresztül egyre több mindenre emlékszem a nagy lélekszintű múltamból, ami mind én vagyok. Ezek a tudásaim, ismereteim, tapasztalataim, korábbi beavatásaim egyre intenzívebben aktiválódnak bennem és így egyre több mindenre vagyok képes.

Jelenleg itt tartok, majd ha folytatódik a történet, akkor szívesen megosztom veletek a további részleteket is, hogy ezzel is segítséget nyújtsak, hogy láthassátok hol tartotok magatokban, milyen is az a része a történetnek, mire számíthattok nagyjából, vagy ha már nagyon kilátástalannak tűnne egy időszak, belekapaszkodjatok, mint egy mentőmellénybe, ami mentén majd kiúszhattok a saját partotokra.

 

Szeretettel

 

Pásztor Judit (Shana)

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

arimibowek - It looser lined derived agreed.

2019.04.01 15:33

http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/ - Buy Prednisone <a href="http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/">Prednisone</a> pyf.nayg.szivkozpont.eoldal.hu.eik.nu http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/

elusemocos - Our epidermal petroleum megaloblast multimedia gently.

2019.04.01 15:19

http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/ - Prednisone 20 Mg <a href="http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/">Prednisone Without A Prescription</a> hbx.phbc.szivkozpont.eoldal.hu.fsb.za http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/

nashita - Az Út maga

2010.06.02 11:24

Bravó Judit!
Nagyon szépen sorba szedted az állomásokat.
Ki-ki megtalálhatja a pontot, ahol jár vagy a hasonló ösvényt.
Mindez persze mindenkinél több-kevesebb időt vesz igénybe.
Úgy gondolom, az az egyes állomásokra való eljutás és az onnan való továbbjutás nagyban függ, hogy közben kikkel találkozunk, mit tapasztalunk, és azt hogyan fordítjuk le. Egy-egy "tanító" vagy "nagytudású" guru akár állomásokkal lejjebb is taszíthat (ha annak úgy kell lennie), vagy emelhet.

A másik dolog:
Az Egó nagyon kell, hogy járni tudjunk, ne bántsuk Őt. Én már megbékéltem azzal, hogy az Egó sokszor "belepofázik" a dolgaimba... mert ott alacsony rezgésű még valami. Tehát frankón működik, akár akarom, akár nem.
Csak figyeljétek meg, hogy még a legnagyobb mesterek is küzdenek az Egóval. Én már nem küzdök ellene, mert ez egy földi/emberi/genetikai dolog, amit nem hiába kaptam. Szerintem nem azért, hogy küzdjek ellene, hanem hogy vele is megtanuljak EMBER lenni.

Aztán az elvárások, amelyek folyton kísértenek.
Most hogy ezt az Egó "gyártja"-e vagy csak úgy vannak, azt nem tudom. De az elvárások okozta visszaesések lassít(hat)ják az egyes állomásokra való eljutást - nevezzük ezt Felemelkedési Folyamatnak, merthogy az is.

Ja, hogy vannak olyanok, akik az Egó szavát figyelmen kívül tudják hagyni, és emelkednek, mint a lufi az egekbe?
Háááát.... szerintem az olyan, amikor a papok küzdenek a nemi vágyaikkal, mert az összeegyeztethetetlen a feladatukkal... DNS-be kódolt, barátaim ... mint az Egó. Nehéz ügy :)
Ne ELLENE, VELE tanuljunk meg békességben élni!

Bea - Ildikó

2010.05.25 20:42

Képzeld! Ma délelőtt újjászülettem, élek :)
..szreintem csak azért nyavalygok mert nem így képzeltem az ünnepet :(
De eszméletlen sokat tanulok Judittal való párbeszédetekből!! Köszönöm!

Bea - Köszi Zoé :)

2010.05.25 20:37

..hogy megmondtad a frankót, mert ez a lényeg!!

Ildikó - Beának!

2010.05.25 20:25

Hát ha egyszer a Pünkösd a lélek megtisztulásának az ünnepe, hát miért nem jöhetett volna ki éppen most? Ez is tisztulás! Csak testileg is megnyilvánult!
És jobban vagy már egyébként?

Ildikó - Ez az!

2010.05.25 20:23

LÁtod Judit, ezért volt a sok bejárt út! Éppen ezért. Elvégezted a spirituális egyetemet, talán már le is diplomáztál belőle! Ez nagyon klassz! - Én azért még fejlődgetek, mert látom hogy te jársz előttem, de én is odatartok, ahová Te, ha jól sejtem. ÉN még taposom az utamat ezerrel, de már élvezem.
Pussz!

PJudit - Ildi:)))

2010.05.25 19:29

mindegyik út jó, mert ahogy írtad, kinek-kinek más lesz a jó út, ami által elfogadja és meglátja.
nekünk meg?
vagyis nekem meg már mindegyik utat végig kellett járnom, végig jártam a női ágon az energiák, gyógyítás, intuíció oldaláról, végi jártam férfi ágon a tudás, a megértés oldaláról és végig jártam a hit, vagyis a krisztusi út oldaláról is. Nincs is több módja a felemelkedésnek, ez a három irány van. És mindenki aszerint fog választani ami hozzá közel áll. Én meg ismerem mindhármat:) Hogy bárkinek tudjak segíteni, akár melyik úton is indult el...
hát én meg így jártam:)))

Zoé - szólni mit?

2010.05.25 19:21

Ami kijött, az már nincs bent:)

Bea - Judit és Ildikó

2010.05.25 18:34

szavai lázba hoztak!!
Magamról szólva: próbálom kitalálni hogy melyik pontba illeszthető hogy a tisztánlátó Pünkösd ünnepén 3napig megfosztottam magam a csodáktól és ezt az időt választottam tisztulásra (gyengélkedtem, hánytam).
De most hogy ezt leírtam: voltak ezidő alatt is apró megtapasztalásaim..de egy biztos- minden pillanattól a változást, javulást vártam ami egyáltalán nem ment könnyen.És mérges voltam magamra: miért pont most? Pedig oka volt.
Érdekelne hogy mit szóltok ehhez?

Ildikó - Bravó Judit!

2010.05.25 17:55

Ez az!!! Így egyszerűsödik le szépen minden, és bizony a legtöbben csak ezt értik!
Amikor én egy kezdőnek akarok mondani valamit, nem kezdek semmilyen fejtegetésbe. Két dolgot mondok neki: 1.Hallgass a szívedre! 2.MIndig mindennek a jó oldalát lásd, de lagalábbis keresd meg, ha nem látod elsőre!

Nagyon az az érzésem, hogy minél jobban beleássa magát az ember lánya/fia a pszichológia rejtelmeibe, annál jobban elvész benne, és a józan paraszti esze kárára kezd menni a dolog. Egyszerűen már csak ilyen bonyolult képekben akar gondolkozni, holott ennél sokkal egyszerűbb az élet.
Van nekem egy ismerősöm, akit fiatalon hererákkal műtöttek, kihullott az összes haja, kemoterápiára járt...stb. Soha nem hallott ilyen bonyolult dolgokról, mégis megggyógyult, mert meg akart gyógyulni, mert szerette őt a felesége, meg a két gyereke. Azóta még kettő született.
Ez is csak HIT és SZERETET dolga volt, semmi más.Ha csak ez a kettőd van, minden a tiéd!
És igen lehet ezt hipp-hopp is letudni, egyetlen döntéssel, egy PÁl-fordulattal. Ilyen is van.
Lehet hogy az ilyenek eredendően optimisták persze, nyyitva vanb a szívük, és nem akarnak okoskodni, csak hiszenk és szeretnek úgy zsigerből.

A gyógyulási folyamatban nagyon fontos az is, hogy ki mitől érzi jól magát? Attól hogy nyugodt, vagy attól, hogy szekálhat másokat? Milyen feladattal érkezett egyáltalán? Ki ő, mi a dolga?
Amikor ez kiderül, akkor lehet meglátni, mi jobb neki, az egyszerűbb út, vagy az ha ésszel is fölfogja, tudatosítja.
Én mindig is úgy gondoltam, hogy a racionális embereknek kell ez a tudatosításdi, mert ők minden t ésszel akarnak megérteni, meglátni. A HIT nélküli ember nek kell a TUDOMÁNY, a mindent ésszel megértő, bebizonyító tudomány. Mert ő csak az eszében hisz, végső soron csak az anyagban. Aztán van egy másik csoport, akikhez a szívükön át vezet az út, ...na azoknak magyarázhatunk mi akármilyen tudatosságot, mert neki nincs olyan (esze), van viszont szíve. De szíve általában mindnekinek van, legfeljebb csukva.
Na, most akkor mi legyen? :)) Jó az amit csinálunk, vagy nem jó?

PJudit - Üzetenet!

2010.05.25 11:11

ez ebben a pillanatban jött, hogy ez is egy hitrendszer, hogy meg kell küzdeni, fel kell dolgozni, és fel kell tárni és... és...és...

A bátrabbak és tudatosabbak választhatják azt, hogy minden pillanatban újrateremtheted magad, és ez által a valóságodat is, csak légy a jelenben és tudd, hogy ez így van. Egy pillanat alatt hagyhatod el azokat a mintákat, amik szerint eddig összeraktad magad, és a valóságodat, csak tudd hogy mit raksz össze. a kulcs a TUDD Tudatosan!

hmmm, köszi, ezt még én is körbejárom és emésztem, mert könnyű ezt mondani, igaz?:)))

PJudit - megbocsátás

2010.05.25 10:50

azt hiszem ezt ide írom... talán itt jó lesz.
ha olyan részeket tárunk fel magunkban, amiről azt érezzük, hogy akár tudatosan, akár tudat alatt ártottunk valakinek, valakiknek a cselekedetünkkel, és eljutunk a felismerés, majd a bocsánatkérés fázisába, és megbocsátást is kapunk, itt még nincs vége a folyamatnak, itt még nincs lezárva.
Egésze addig fog mégis működni bennünk ez az önmarcangoló, önromboló minőségünk, míg képesek leszünk saját magunknak is megbocsátani, teljesen elfogadni azt amit tettünk, okoztunk tudtunkon kívül.

erre volt csütörtökön egy nagyon mély személyes megélésem, mikor feltárult előttem egy nagyon mély, és nagyon régi életemből hordozott sérülés, amit nagyon mélyre nyomtam le a tudatalattimba, hogy nehogy emlékeznem kelljen rá, nem bírtam volna el a súlyát. Feljött, megláttam, és kértem a bocsánatot és a kegyelmet minden szinten, és minden szintemen, nagyon megszenvedtem... és egyszer csak jött egy nagyon finom energiájú válasz, hogy már réges rég megbocsátást nyertem, csak azért hurcolom még mindig, és ez által ezért hat ebben az életemben is, mert én magam nem voltam még képes megbocsátani magamnak.
Szóval a tanítás lényege, bocsáss meg magadnak, és fogadd el magad és szeresd magad minden egyes részedet, és minden egyes tettedet, mert nem tehettél róla, azon a tudatszinten, abban a helyzetben arra voltál képes, ennyire voltál képes, így csak azt tudtad tenni.
Bocsásd ezt meg magadnak!

Brigitte - tapasztalás

2010.05.24 18:13

Szia Judit,
annyira egyértelműen fogalmaztál meg mindent ebben a 14 pontban, hogy húúúúúúúúúúúúúúúúú !!!!!
Egyszerűen tökéletes !

Ildikó - benyomható gombok

2010.05.23 22:24

Csak a fogalmat szeretném jobban körülírni.
Ezek a benyomható gombok olyan lelki sérülésekből erednek, amiket talán többször is átéltünk, és már herótunk van tőle, mikor újból megjelennek, szinte allergiásak leszünk rá, ha ismétlődik megint helyzet, és erre türelmünket elveszítve ugrunk, és csuklóból azonnal érzelmi dühkitörésbe csapunk át. Benyomódott a gomb. - Mintha a másik tehetne arról, hogy nekem ez olyan idegesítő, rárontok, kifakadok, szidom, kritizálom, számon kérem az illetőt. - No ezekkel a gombokkal jól elszórakozik az ember, mire felismeri egyenként, hogy erre azért vagyok allargiás, mert engem pl. a szabadságomban próbál korlátozni, és nm enegedi hogy áradjak szanatszét, ahogyan szeretném, ahogyan szerettem volna eredetileg. - Megoldás = a rossz beidegződés felülírása új programmal, azaz új hozzáállással, pl. megértéssel, hiszen a másik is csak a maga programját szeretné futtatni, nem pedig engem bosszantani. Aztán ha ezt megértettem, szépen el is felejthetem, el is engedhetem kiiktathatom ezt a gombot (ismétlődő problémát).

Ildikó - javítás

2010.05.23 22:06

kimradt egy "NEM" szócska innen:Csakhát ami lehetőségként megjelenik, az NEM az egész folyamat szőröstül-bőröstül, hanme csak egy lépés talán azon a hazatérő úton.

Ildikó - visszaszámlálás - Zoénak

2010.05.23 22:04

"Ekkor értettem meg, hogy a múlt (amit a lineáris időben annak érzékelünk)nincs lezárva, és jövő sincs abban az értelemben, amire mi kívülről várunk. Mindent mi teremtünk MOST.
Vagyis nincs mit elveszíteni, nincs miért harcolni, és nem lehet hibázni sem. Sőt, bűn sincsen:) Nagy felszabadulás volt."

Ehhez a pár sorhoz én annyit tennék hozzá, hogy mindez annál működik így, aki már tudatos, aki felébredt, és aki már kézbevette a dolgait, az életét. Akit az ego helyett már a lélek irányít .....vissza Önmagához, és a Teremtőhöz. Ez a hazatérés lényege. (Mintha Balázs is erről írt volna múlt héten. :)) - Csakhát ami lehetőségként megjelenik, az az egész folyamat szőröstül-bőröstül, hanme csak egy lépés talán azon a hazatérő úton. Még én sem tértem haza, legfeljebb már látom, hogy hol is van, hová tartok.

Nagyon érdekes időutazáshoz hasonló élményem volt ma délután. Nyilván nagyon foglalkoztatott ez a kérdés, és képzeletben, emlékezetben próbáltam megidézni azt a legkorábbi állapotomat, amikor még sértetlenül, tisztán éltem, próbáltam visszaemlékezni arra, hogy mit is gondoltam, éreztem akkor. Az derült ki, hogy én a határtalan szabadság érzésében születtem le ide, és ezt kívántam megélni, minden további mozzanat az életemben erről szól. Vagyis, hogy bármi ami a legcsekélyebb mértékben is korlátozni próbált engem a szabadságomban, azt likvidáltam. Pl. a magyarórákon a verselemzéseket, mert be akartak tenni engem egy skatulyába, és nem engedték, hogy én úgy lássak valamit, ahogyan én látom. Hosszasan tudnám sorolni. Az összes konfliktusom és sérelmem is abból származik, hogy próbáltak-e valamiben is korlátozni. (pl. hány órára érjek haza) - Így aztán nem csoda hogy ma, itt és most, mást sem csinálok, mint próbálom visszaszerezni az elvesztett szabadságomat, mert amikor minden területen visszanyerem, akkor leszek újra önmagam. Ehhez viszont sokmindent el kell engednem, testi - leki dolgokat is, amik időközben rámtelepedtek (érzelmi sérülések formájában), és benyomható gombokká váltak.

Volt még más felimerésem is még a Szentlélek ünnepén, de azt majd máskor. (Fogalmazhatja mindenki úgy is hogy a tisztánlátás ünnepén,mert Pünkösd erről szól, a tanítványok új erőt kapnak, a lélek erejét, a tisztánlátás erejét, a bátorság erejét).

Zoé - a termék ára:)

2010.05.23 11:58

Hát eddig még nem jutott eszembe, hogy áruljam magam:::))) Bizonyára öntudatlan voltam, mint termék. De most! Most majd kitalálok valami kedvező konstrukciót. Akinek van ötlete, szívesen várom:)

PJudit - Zoé:)

2010.05.23 10:31

"Egy 2007-es írásom rímel a témára (bár Balázstól feddést kaptam, hogy önreklámozom magam::)) Hát legyen. Ezek szerint én lennék a termék? hmmm.."

hmmm, egész jó kis termék, oszt hogyé adja magát kedves, mennyit kóstál a piacon magácska:)

Zoé - visszaszámláláshoz

2010.05.23 09:19

Jó, hogy megláttad az összefüggést, ahogy egyszerre haladsz előre, és hátra az időben. Ezen megéléseink tudják átírni bennünk az idő-fogalmát is. Nálam úgy történt, hogy egyszerre haladtam visszafelé a jelenbeli életem emlék-idejében, és a múltbeli emlék-időkben, ahonnan különböző személyek, történetek, erők, tapasztalatok éledtek fel bennem. Nem mondanám azt, hogy én ez vagy az a múltban élt személy vagyok. Annak a nagyon is valós energia-lenyomata, mintája viszont bennem lehet. Újra kellett élnem sokmindent, amivel eloldódtak, elrendeződtek bizonyos dolgok. Ez párhuzamosan ment, vagyis a saját gyerekkori emlék-élményeim, és a múltbeli kollektív tudatban hagyott sokezer éves lenyomatok egyszerre jelentek meg bennem. Ráadásul nem múltként, hanem nagyon is élő, aktív, alakítható jelenként. Ekkor értettem meg, hogy a múlt (amit a lineáris időben annak érzékelünk)nincs lezárva, és jövő sincs abban az értelemben, amire mi kívülről várunk. Mindent mi teremtünk MOST.
Vagyis nincs mit elveszíteni, nincs miért harcolni, és nem lehet hibázni sem. Sőt, bűn sincsen:) Nagy felszabadulás volt.

Egy 2007-es írásom rímel a témára (bár Balázstól feddést kaptam, hogy önreklámozom magam::)) Hát legyen. Ezek szerint én lennék a termék? hmmm..

http://www.magunk.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=685:az-atyak-utja&catid=61:id-minseg&Itemid=165