Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

I. Anya-fiú kapcsolódásból hova tovább? Még nem tudom... Lássuk mi van ez után?

 

nagyitott.jpg

Berakom ide is emlékeztetőnek... magamnak... csak is magamnak!

Miért nyílvános ez mégis?

Hogy ne hazudhassam el ezt a pillanatnyi felismerésemet, nézőpontomat magam előtt.

Mert bizony látom ám magam én is, hogy az anya-szerepem még írná ám vissza, még nem hiszi el, még figyel, tesztel, ellenőriz, mérlegel...

Bekapcsol ám, bizony, és visszarendezne helyzeteket, állapotokat, beállásokat egymással.

Sokszor kell saját magamra ránéznem, mikor milyen belső pontomból viszonyulok.

Csalóka és átverős időnként.

Mikor azt hiszem, hát bennem már meg van ez a nézőpont, és akkor én bizony onnan látok ám, és onnan is működök.

Ha ennyire magabiztosnak hiszem magam, jól átverődhetek, mert az, hogy ez meg van, ez meg volt, egy-egy pillanatra, napra, hétre talán mint nézőpont, az nem jelenti azt, hogy ebben működök.

A rutin szerű napi működés, és a nézőpont ami 'meg van".. állapot, az nem ugyan az.

 

Ez után jönnek a tesztek, a próbák, a kaland, a szörfölés benne, hogy:

Na anya, lássuk, képes vagy-e ebből a bölcs, megengedő belső nézőpontodból működni is, vagy csak tudod, hogy meg van, még szépen le is tudod írni, szépen meg is tudod fogalmazni, szépen tudsz róla másoknak is meggyőzően beszélni, vagy tényleg éled is?

A csudát élem még..

És ezt nem hazudom el magam előtt..

mert akkor becsapnám magam, senki mást, csak is saját magam...

De ez nagyon jó, mert élem, és éppen tapasztalásban vagyok ebben, és örülök ennek a nézőpontnak, már önmagában is izgalmasnak és kihívásokkal telinek tűnik, hát még mikor jönnek a valós helyzetek amin keresztül érlelődhet, csiszolódhat, és tapasztalódhat, hogy valósággá is váljon bennem, rutinból, életszagúan...

 

Kalandra fel egy új minőségbe!

Lássuk milyen történeteketek kapunk hozzá, lássuk milyen szereplők jönnek be hozzá, akikkel, és akiken keresztül megélhetem, megélhetjük ezt az Új Életforma, Új kapcsolódásforma tapasztalást a fiammal.

Még egy kicsit birtokviszonyozom a megnevezését fogalmilag, még nem is tudom azt sem, hogyan hívjam Őt magamban...

Hisz ez ismét nem vagy-vagy.., hanem sok összetevős, sok oldalról meghatározós kapcsolódás, ami most egy még nagyobb tágulásba és nézőpontba fordul át, ami magában foglalja az egész eddigi kapcsolódási módjainkat is, már nem egymáshoz képest, hanem egy-másban...!

Ez az igazi minőségi változás a kapcsolódásunkban, hogy nem hozzám képest gyerek, és én nem hozzá képest vagyok valamilyen anya, hanem van bennem is anya-gyermek minőség aminek ő a legigazabb társminősége bennem, aki által megélhettem magamban ezeket a minőségeket, és én is a legigazabb anya vagyok őbenne, talán.. remélem..

Ez az ővé.. Majd az Ő felfedezése, én csak hálás vagyok, hogy vele tapasztalhatok egyre tágabb és egyre merészebb nézőpontokban megélve együtt a létezésünket. 

ma így... ez van bennem... és fontos lejegyeznem, hogy nehogy elvesszen belőlem ez a mélység és rálátás magamra...

Ez bennem most egy kincs magamnak, amit dédelgetek, amiért végtelen hálás vagyok a létezésnek...

 

körfórum | Gyerek-Szülő | 2014-09-12 11:52 

Shana

Tegnapi csoda a fiammalwink

Nálunk még megy egyelőre a 3.d-s intézményi iskolába járós projekt.

Már tudja a fiam, hogy otthon tanuló szeretne lenni, ezt nagyon erősen tudja, és eldöntötte már. Ez nem kérdés.

A 3.d-s volt férj apuka erősen nyomja, hogy maradjon az intézményi oktatásban, minden észérv ellenére. Nyomásként kitalálta, hogy váltsunk sulit, azt még próbálja, hátha, és ha az sem jönne be, akkor lépjen tovább..

Én már annyi szakmai anyagot állítottam össze ebben a témában saját magamból, és összegyűjtve, hogy láthatóvá tegyem, miért jó ez a közös gyermekünknek, és mi meg is tehetjük a körülményeink folytán, hogy egyszerűen értelmetlen az ellentartása, és a ragaszkodása.

Eddig csak erre fókuszáltam, és nem értettem miért nem mozdulunk még, hisz az alacsonyabb félelem-akarat vágyat lazán felülírja a az anyai szív és a gyermek számára legjobb, és a gyermek belsőbb tudatos döntése. Főleg ha ez a kettő összeadódóik, akkor verhetetlenek vagyunk, a magasabb minőségű teremtés és erőnk összeadódva mindent át ír, ami alacsonyabb emberi szándékból akadályozna.

Már azon aggódtam, hogy az apának olyan erős pszichikai ereje van, ami eltéríti magától a fiamat, mivel azt mondta, hogy még egy ideig szeretne bejárni az iskolába.

Hát tegnap beteszteltem, hogy lássuk mi is van benne valósan. Hogy ez a szándék apától jön tudattalanul, vagy tényleg az övé e?

És a legnagyobb megdöbbenésemre, kiderült, hogy belőle jön, ezt Ő akarja...! 

Még pedig nem is akárhogyan...

Némán szoktam kérdezni, hogy az elme ne tudjon belekavarni...

Kérdeztem, hogy, hogy a benne lévő apa szeretné, hogy még iskolába járjon? A benne lévő anya szeretné-e, vagy a benne lévő belső gyermek szeretné-e? A benne lévő Gyermek. Még pedig a gyerekek miatt. Mint kiderült, szeretné őket jobban megismerni, egy kicsit, még egy rövid időre kapcsolódni velük... 

Kérdeztem, hogy zavarja e az iskolai közeg? válasz: nem

Zavarja-e , ellentart-e, kellemetlen-e, stb.. sok féle formában tettem fel a kérdést, a tanárokkal, a tananyaggal, a feleltetéssel, a leckével.. és még sok mindennel kapcsolatban... Mindenre nem volt a válasza. tehát nem érinti meg se lelkileg, se energetikailag már.

átemelődött rajta, és már teljesen más okból van még ott, egy magasabb okból...

A legnagyobb megdöbbenés akkor ért, mikor az teszteltük be, hogy én vagyok e az anyja, és az apja e az apja.. És minden két válasz NEM volt!

Ezután feltettem a kérdést, hogy kik akkor? És a kozmikus szüleire kérdeztem rá!

És igen, bizony már nem engem és az apját tart a rendszere anyának és apának, hanem bizony a legmagasabb teremtett minőségével azonosítja magát, és az ahhoz tartozó kozmikus szülő energiapárhoz.

Még csak 11 éves!

És nem kapcsolódik energetikailag a genetikai szüleihez, teljesen független tőlünk, és nem is vagyunk rá hatással. Se apa a még tudattalan programjaival,s e anya semmilyen formában.

Egyenrangúak vagyunk, minden tekintetben, sőt!

És bizony az eredetmagjából akar ő még bejárni, és bizony a kozmikus szülei energiája támogatja ebben.

Ezt még én is emésztem.

A fiam teljesen önálló tudatos magas minőségként megy oda be, és azért mert ott neki feladata van. És ő ezt érzi tökéletesen, és csak annyit kért, hogy bízzak benne, tudja mit csinál. 

Ájulok el...

erről álmodtam, és mikor meg itt van, nem hiszem el, hogy itt tartunk.. azta...

Mély meghajlás előtte... 

A feladatom támogatni abban, amit szeretne, és ahogyan szeretné csinálni...

Bármit is képzelnék én róla, hogy mi hogyan lenne neki jó...

hát így...

http://szivtudatkozpont.hu/korforum.php?id=7238589166452

 

folytatás.. itt mert aztán van tovább... II: