Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Anyai generációs minták találkozása, gyermekeink oktatásának nézőpontja ahogy a Múlt-Jelen összeér

 

A "társadalom szociológus", a kollektív-tudati és lélekevolúció kutató részem minden társadalmi réteg felé nyitott a kapcsolódásokra, hogy megértsem, átlássam, kik miért és hogyan éreznek, milyen fájdalom köröket nem dolgoztak még fel az adott csoporttudati rétegekben.

 Így akadtam össze a facebookon Bóna Mária Ilonával, aki egyel előttem lévő generáció, és szintén anya.

Nagyon sok azonosságot véltünk felfedezni mégis a feleség megélésünkből, az anyaságunkból, és bizony szellemi téren is olyan érzésem lett, mintha Mária egy az egyben ugyan úgy működne mint én, csak Ő az egyel korábbi időszakra adott megoldási mintákat. Nagyon sokat írt, nagyon sok témában, elemzéseket, és javaslatokat, amik akkor ott bizony abban az időszakban lettek volna időszerűek. De nem kapott igazán teret. A rendszerváltás előtt sem, majd a hőn várt rendszer váltás után sem.. Oda sem fért be, ott sem kellett.

Mélyen átérzem, tudom milyen érzés amikor a Bölcs NŐI - ANYAI minőség látja, érzi, és Tudja mélyen szívből és tudatosságból, de az nem kell, az sehol nem kell, ott akkor abban a jelenben. Pedig a jelenben lévő anya az bizony mindig a jelenre mondja el az akkori állapotoknak megfelelő legjobb variációkat, javaslatokat.

Az már később elmúlik, már nem az lesz, és bizony ha nem használják akkor ott, akkor valójában elfolyt energia volt, szófecsérlés..

Mert aztán ahogy haladunk már nem lesz értelme annak a jelen helyzet szerinti tapasztalati javaslatnak, tudásnak.

Így találkozott az oktatásszemléletünk is a gyermekeink szellemi, lelki, fizikai fejlődését illetően.

És rájöttem, hogy miközben teljesen ugyan olyan ÉLŐ Szív Anya Minőség volt a saját életében, és próbálta a legjobbat kihozni az adott rendszerben, mégis azok a tapasztalatok, javaslatok ma már nem passzolnak hozzánk itt a jelenben.

Mert azóta másban vagyunk, máshogy, más jellegű külső tényezőkbe ágyazva, tehát más külső hatásokra reagálunk kollektíven, és a gyermekeink is sokat változtak az elmúlt 25-30 év alatt tudati és lélekminőségben is.

És a rendszerváltás óta lezajlott a központi oktatás mellett párhuzamosan egy igen széles spektrumú alternatív oktatási evolúció.

Szinte már be sem tudja fogni a tudatunk, hány féle alternatív mód létezik, amiben bizony mind vannak szuper jó elemek, amik előhívódtak, és értékesek, de önmagukban valahogy még sem igazi egyik sem. Mind csak az eddigihez képest próbált valami mást előhívni, az eddigieknek ellentartásban.

 

tudathalo-2013-10-08.jpg

az ábra nem teljes, csak szimbólikusan, példaszerűen jelenítni meg a 3-4.dimenziós modelleket. A lényeg, a fenti szellemi irányzatok összeadódása, eszenciák, előhívott új minőségű szellemi értékek megosztása egymással, hogy egyben fordulhasson nemzeti tudat síkon az oktatás a régi világszemléletünkből az újba, a teremtés szövetünk színére

 

Ez így ilyen formában még nem a valódi, hanem inkább részek, amik ha összeadódhatnának, mint rész tapasztalatok, és teret kaphatnak a megosztásra, így egyre többeknek beintegrálhatóvá válik minden része, és ha ezek alapján egyre nagyobb egységbe kerül bennünk, mindenkiben,

így együtt leszünk képesek egy összeadódott szellemi erőt képviselni ahhoz, hogy átfordulhasson a jelenlegi központosított oktatás a már megszületett

ÚJ, KÖZÖS SZELLEMI TÉRBE.

Ennek egy picike szeletkéje az is, hogy a különböző generációk egymásba olvadjanak, visszafelé fogadjuk el a korábbi generáció javaslatait, értsük meg őket, és finom párbeszéddel emeljük át ide őket a jelenbe, hogy megértsenek minket, és támogassanak minket.

Úgy is felismerhetitek a saját egyéni világotokban ezt a fajta párbeszédet, integrálást, mint amikor a szüleiteket megkéritek, hogy engedjenek titeket önmagatokban érvényesülni MOST!

Adjanak esélyt, lehetőséget, hogy egyszer végre ne toljunk és görgessünk magunk előtt tovább előző generációs, múltba kapaszkodó, múltból táplálkozó mintákat, és azoknak való ellentartást, hanem itt most kérjük MIND a szüleinket, anyáinkat, apáinkat, hogy ENGEDJETEK minket FELNŐNI!

Had csináljuk MOST mi, akik még fiatalok vagyunk és életképesek, és teremtő képesek, és most az egyszer kapjunk a saját életünk saját Jelenében lehetőséget.

Valahogy így kéne ezt a hatalmas nagy, magunk előtt tolt múltat elengedni, és a kezünket elengedni, és a bírálatokat, és a korábbi ideákat elengedni, hogy MOST itt a jelenben tudjunk a jelenünkre reagálva lépni a saját életünkben.

Sok velem egykorú anya és apa is tudattalanul a régi, korábbi időszakába kötődve próbálja meghatározni a jelenét, állandóan belerángatva a saját 20-25 évvel ez előtti oktatási megélését, rávetítve a mostra, rávetítve a gyermekére, és a jelenlegi rendszerre.

Na de most nem az van, hanem most más van már!

A másik fele a társaságnak pedig különböző írásokba, okos megállapításokba kapaszkodik mentálisan, és azokhoz szabva próbálja saját magát a saját jelen életében pozícionálni. 

Ezek mind kívülről jövő információk számunkra, ezért nem tudunk neki ugyan úgy megfelelni, mint ahogy a jelenlegi kívülről kontrollált, túlszabályozott oktatásrendszerünknek sem.

 Egy minta párbeszéd a két generációs anya között, hogyan jutottunk el az egyetértésig, és hogyan kaptam meg a támogatását, az elfogadását, és ezzel hogyan tudott az energiája hozzáadódni az enyémhez itt most a jelenben.

Ez csak egy picike példa, de rávetíthető az egész világunkra.

Sőt rávetíthető a mostani szülő-gyermek viszonyunkra is.

Hogy hagyjuk, hogy a gyermek megmutassa, megmutathassa számunkra, hogy mit és hogyan is csinálna ő most itt, a jelenben, ha nem mi szülők szeretnénk túlvédve, túlgondolkodva, túlszabályozva, túlféltve, túlaggódva, túlokoskodva kitalálni, hogy szerintünk neki hogyan is lenne jó.

Nem tudhatjuk, csak azt, hogy mi mit hiszünk róla. De az nem valóság.

Engedjük szabadon magunkat, és a gyermekeinket, és egymást.

És lássuk mire vagyunk így képesek!

 

Mi Máriával így:

Bóna Mária Ilona

szeptember 17., 0:41 · 

Pályaorientáció már az általános iskolában?

IGEN! FŐLEG, A FÖLSŐ TAGOZATBAN. Az egy nagyon izgalmas korszaka egy serdülőkorú gyereknek.

Gyerekeim akkoriban voltak a legsűrűbben változók. Elő-elő bukkant belőlük annak ígérete, hogy milyen felnőtt válik majd belőlük.

*

 

Akkoriban szereztem be kis akváriumot gupikkal a nagyobbiknak és pintyeket a kisebbiknek... az elsőszülöttnek meg akkor lett egy kutyusa... és így tanulták a gondoskodást... ezzel készülve a felnőtt életükre. Nagyon érdekes arra gondolnom, hogy milyen felelősséggel élik és szervezik életüket. És, az, ahogy alakult a rájuk bízott kisállatok élete, az előre vetítette mindazt, ami bekövetkezett később, a felnőtté válásukkor.

*

A legsikeresebben középső gyerekem boldogult a halakkal. Úgy szaporodtak és olyan különlegesek tenyésztésébe fogott, hogy már szinte egyenrangú partnere volt, mint "beszállító" a kisállat kereskedőnek!!!

*

Jól bejött egyébként a pályaorientációs ténykedésem is, mert addig kutakodtam, hogy vajon melyiknek mihez van tehetsége, hogy arra vagy hasonló pályára orientáljam... míg végül is összejött mindháromnak.

Közben, gyakran gondoltam arra, hogy legjobb lenne, ha nem járnának iskolába, hanem megtanulnának tőlem, mindent, amire szükségük van, vagy lesz. Úgyis, nekem kellett mindegyikkel foglalkozni, de nagyon megrontotta az anya-gyerek kapcsolatunkat, amikor átmentem - kényszerűségből - tanárba... Maszek tanárra meg nem tellett... volna, no meg akkoriban ugyanazok maszekoltak, akik napközben az iskolában tanították őket... Arra is gondolnom kellett, hogy amikor egy gyerek elvégzi az iskoláit, azokkal kell majd neki az életben együttműködni akikkel egy suliba járt. Vagyis, azt a KAPCSOLATI TŐKÉT, amit egy iskolában be tud gyűjteni egy diák, azt magánban nem tudja... Elszigetelődhet... és magára maradhat. Írom ezt akkor, amikor nagyon is jól tudom, hogy a mai oktatási irányzatoknak inkább áldozatai gyerekeink, mint nem.

*

Ja, és ezzel kapcsolatban azt mondta Szentgyörgyi Albert amikor talán a 70. szülinapjára(?) hazalátogatott és interjút készítettek vele, hogy: "Nagyon rossz módszer, hogy teletömik a diákok fejét mindazzal, ami le van írva és azt kérik visszamondani, vagyis a mások gondolatait. Holott, csak arra kellene megtanítani őket, hogy melyik könyvben, könyvtárban keressék a szükséges információt. Vagyis, a sok felesleges információ bevésése, "tölcsérrel való betöltése a fejekbe" helyett gondolkodni kellene megtanítani őket. Valamint arra, hogy mit hol keressenek...

Bóna Mária Ilona

 

·         Leírás: https://fbcdn-profile-a.akamaihd.net/hprofile-ak-xpf1/v/t1.0-1/c1.0.32.32/p32x32/1619635_640365609366223_7321699358213272537_n.jpg?oh=482820635116cd9efa8073eb5c199856&oe=54932CE6&__gda__=1422518743_b0fbae9a5b4790a8c698b97f6b03c40f

Shana Judit 

 

"Arra is gondolnom kellett, hogy amikor egy gyerek elvégzi az iskoláit, azokkal kell majd neki az életben együttműködni akikkel egy suliba járt. Vagyis, azt a KAPCSOLATI TŐKÉT, amit egy iskolában be tud gyűjteni egy diák, azt magánban nem tudja... Elszigetelődhet... és magára maradhat. Írom ezt akkor, amikor nagyon is jól tudom, hogy a mai oktatási irányzatoknak inkább áldozatai gyerekeink, mint nem."

 

Két dolgot látok ebben a részben, amit nem igazán tapasztaltam:

 

Az általános iskola gyermekanyaga még nagyon összetett, a teljes spektrum megjelenik ott..

 

Az első iskolájában a fiamnak a majd 30 gyerekből egyetlen egy volt, akivel mélyebben tudott kapcsolódni, mert annyira eltérő volt a többi gyermek minőségileg, szellemileg, lelkileg.. stb...

 

Tehát itt nem nagyon gyűjtött hosszú távú kapcsolati tőkét...

Most a következő iskolájában szintén olyan gyerekek vannak, akiknek még rákényszerülnek a szüleik, hogy minden rossz érzésük ellenére bejárassák a gyerekeiket, mert nem tehetik meg, hogy ne használják ki a gyerekmegőrző szerepét az iskolának, ezért elviselik, eltűrik a folyamatos lelki erőszakot, kontrollt, és energiaelszívást, és azt, hogy szinte semmilyen tudás birtokába nem jutnak, mert annyira le vannak nyomva, meg vannak erőszakolva, hogy minden szellemi nyitottság, és érdeklődés kihal belőlük.

 

Tehát ez egy szükséges rossz, hogy oda bejárnak. Itt sem alakul ki valós kapcsolat a gyerekek között, a közös rosszban levés és szabadulás vágya kapcsolódások alakulnak csak ki.

Amit ha kikerül onnan a gyermek, soha többet nem akar feleleveníteni, így ezek a kapcsolatok el is halnak, ahogy már nincsenek bekényszerítve a közös rosszba.

 

Mint mikor az ember a börtönből szabadul, oda sem jár vissza nosztalgiázni, és nem is nagyon tartja a volt börtöntársakkal a kapcsolatot, hisz szeretné elfelejteni inkább azt a rémálmot amiben addig volt..

 

Ez ma a jelen gyermekeink megélése, a jelenlegi oktatásban.

 

Most 2014-ben!

 

Tehát ma már más a helyzet.

 

Az otthon tanulók Közössége vagy az egyedi tanrend szerinti tanulók egy ÚJ, önmagukért felelősséget vállalni tanuló gyermekből áll, akiknek nem egy külső kontroll intézmény szabja ki se a lelki, se szellemi, se fizikai határait.

 

Megszülettek az elmúlt években azok a szülő-pedagógus minőségek, akik már eszerint foglalkoznak a gyermekeikkel, és megszületett ezen új minőségű szellemi tanító-szülők, szellemi-tanuló-gyermekek közössége, ami már nem lokális, helyi alapon gyúrja egybe az adott területen élőket, egy intézménybe, egy központi vezérelv alapján a kötelező oktatandókba, hanem kitágult a kapcsolati rendszer országos szintűvé, sőt határokon túlivá az otthon tanuló szülők között, és az otthon tanuló gyermekek között is.

 

Sőt találkozókat tartanak, kapcsolódnak, ahol térben és szellemiségben kitágult barátságok születnek, ami viszont már tartós kapcsolati tőke lehet a jövőjükre nézve, hisz itt már a hasonló szabad szellemi, lelki és fizikai adottságokkal rendelkezők találkoznak egymással, akik sokkal nyitottabbak a szabadságuk folytán, és sokkal nyitottabban tudnak egymással kapcsolódni, közös projektekben részt venni, már gyermekkoruktól a közös belülről fakadó minőségeik szerint.

 

Ez Történik MA Magyarországon a Jelenben, Élően már..!

 

Szóval Van hova átfordulniuk azoknak biztonsággal, akik megtehetik, mert ez már létezik, és látható, hogy sokkal jobb mind a szülőknek mind a gyermekeknek. Ebbe egyelőre azok a szülők és gyermekeik tudnak részt venni zömében, ahol a szülők otthon dolgoznak, tehát eleve önmaguk is saját életükért önállóan felelősséget vállalni tudó szülők.

 

Tehát nem alkalmazottak, nem valaki által irányítottak, nem valakik által kitalált valamiben beosztottak, hanem önállóak.

 

Magukban is életképesek...  

 

Így a gyermekeiknek fölösleges már beletanulniuk magukat egy alkalmazotti, kívülről irányított létbe, amire a központi intézményesített oktatás neveli őket, hogy szorgalmas, jól tűrő, engedelmes, nem igazán gondolkodó állampolgárokká váljanak majd, akiket lehet továbbra is irányítani.

Tehát ez maga leegyszerűsítve az állami-lakájképző.. 

 

szeptember 17., 13:55 · Tetszik

·         Leírás: https://fbcdn-profile-a.akamaihd.net/hprofile-ak-xfp1/v/t1.0-1/c26.26.329.329/s32x32/971286_578009695568364_560893410_n.jpg?oh=ab18842b80fa5a8f4c8a28befb020d7c&oe=548F8B7B&__gda__=1422605165_70deb7202c634c72fe346ee0695bd67b

Bóna Mária Ilona 

 

Meggyőztél!

 

Főleg azzal, hogy "Az otthon tanulók Közössége egy ÚJ, önmagukért felelősséget vállalni tanuló gyermekből áll, akiknek nem egy külső kontroll intézmény szabja ki se a lelki, se szellemi, se fizikai határait."

 

Az ÖNÁLLÓSÁG FELELŐSSÉGÉT nem lehet elég korán kezdeni!

 

Engem is ez segített át minden nehézségen. Tavalyelőtt lett óvodás elsőszülött unokám. Egy lakóhelyi óvodába tartoztunk a körzetesítés miatt íratni. Ahol megtapasztaltuk ugyanazt, amiről te is írsz: "... a folyamatos lelki erőszakot, kontrollt, és energiaelszívást... és azt, hogy szinten semmilyen tudás birtokába nem jutnak, mert annyira le vannak nyomva, meg vannak erőszakolva, hogy minden szellemi nyitottság, és érdeklődés kihal belőlük... " A vége az lett, hogy kitették az óvodából, mondván, hogy "AUTISTA"!

 

Anyukája hurcolta vizsgálatról-vizsgálatra és amiért nem volt hely semmilyen speciális óvodában, én voltam vele itthon egy tanéven át, plusz a nyári szünidők. A szívem szakadt bele abba, ahogy megviselte ez az egész cirkusz szülőt, gyereket egyaránt. Szerencsére, később találtunk egy olyan óvodát, ahol ki tudott ez a drága kicsi fiú bontakozni. Legalább olyan oldottan, mint ahogy otthon, velem...

 

 Most elsős normál iskolában, ahol egyébként az anyukája is dolgozik, mint tanár... Nem volt könnyű, mert a legutóbbi felülvizsgálaton is snis-nek minősítették... Volt bennem szorongás, nem is kicsi a tanévkezdetkor, de ez mára elmúlt. Nevetős, kommunikatív felszabadult értelmes kisfiú jön minden nap haza... Úgyhogy, megértelek.

A kapcsolati tőkével kapcsolatban arra gondoltam, hogy pl aki olyan általános iskolába jár, mint pl. az "állami lakájképző", abból is lehet egy életre szóló tapasztalatot szerezni, ha valaki egy ilyen iskolából eljut a MűEgyetemre és mondjuk, gépészmérnök lesz. Teljességgel tisztában van azzal, hogy mit várhat a beosztott dolgozóitól és hogy milyen stílusban és milyen nyelven lehet velük beszélni...

 

Egyébként, ezek a lakáj-ifjak potenciális áldozatok... és ... az ő érdeküket is fel kellene valakinek vállalni.

A mostani, fogyasztói társadalomban sajnos olyanokra van a hatalomnak szüksége, akik nem sokkal érnek többet, mint amennyit magukra költenek...

 

szeptember 17., 22:07 · Mégsem tetszik · 1

 

Természetesen ez csak egy kis részlet, szeletke.

 

Köszönöm Máriának a kapcsolódást, a tapasztalatcserét, és a hozzájárulását a MOST-unkhoz, a JELEN-ünkhöz innen is!

 

 

tuntetes-az-oktatasert.png

a kép egy korábbi demonstrációból kölcsönvett illusztráció