Kristóf (+11) a tudatos teremtést gyakorlatozza:
Már érti, és tudja, hogy az egész valóságát ő vetíti, Ő a teremtője...

nem kiszolgáltatott a világának...

Sokszor tapasztaltam meg vele, hogy annyira erős teremtő erővel bír, hogy az enyém szinte elhalványul mellette. tehát a közös társteremtéseinkben az ő vágya, szándéka szokott legtöbbször megnyilvánítódni...

Szóval nekem esélyem sincs..  

Persze ezt élvezem is...

szerencsére, nem akarnám véletlenül sem letörni, elbizonytalanítani a saját tudatos-teremtő erejében.

Ma reggel, iskolába menet derült ki 
(abba jó kis poroszos követelményesbe) , hogy elfelejtette, hogy angol szavakból doga lesz.

Először arra gondolt, hogy inkább itthon kéne maradni... Majd, mondtam, hogy ezt most nem, tessék lassan felelősséget vállalni a saját történetéért, és próbáljon meg valami tudatosabb módot, mint az elmenekülés a felelősség vállalás elől.
Az első ami bekapcsolt neki, a félelem volt, a pánik, hogy most mi lesz... trallalala..., ahogy szokásosan működnek az emberek mind tudattalanul,

majd megálltunk, és egy mély levegővétellel beállt a saját középpontjába. (segítettem neki)

És elengedte a szorongást, majd megengedő állapotba került, hogy történjen minden mindenki számára a legjobban. Bíztatásnak egy két, eddig számomra ismert esetleges kimenetelt felvázoltam lelkesítőnek. 
Így engedtem útjára a kis történetébe.
És... mi történt? 
A tanárnő elutazott két hétre szabadságra, így elmaradt a dolgozat.

Felhívtam, hogy na mizu? Mi történt? És csak nevetett, hogy már látja, és érzi, mennyire nagyon nem tőle független a valósága, és mennyire befolyásolhatja ő maga... És valóban a mindenki számára legjobb történt, a tanárnő pihenni ment, a fiam nem írt dolgozatot, anya meg örlhetett, hogy hogy miylen tudatos teremtés tapasztalásban lehetett része a kisfiának. jah, és a többi gyerek is kapott két hét szabadságot a tanárnődből, szóval extrán jó lett midnenkinek... 

Ha ez simán, ennyire tisztán sikerül egy 11 éves éves gyereknek, ennyire képes tudatos lenni magára és a világára, akkor bizony nem hiszem, hogy nagy gondot okozhatna ugyan ilyen tudatosság a nagyon okos, felnőtt embereknek is akár.
Ha mégis gondot okozna, akkor éppen itt az ideje elengedni azt a tévképzetet, hogy a felnőtt az okosabb mint egy gyerek, és lassan lehet esetleg tanácsot kérni ezektől a nagyon okos, és tudatos, és bölcs kis krapekoktól...

örülök, hogy a kísérője lehetek a fiamnak, köszönet érte...

Shana Judit