Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Törvényszerű e családtól való elszakadás?

 "Miért zársz ki az életedből kislányom?" -ez édesanyám kérdése. Fáj neki, hogy nem tud rólam semmit. Igaza van, mert a felszín engem nem érdekel, így nem is beszélek róla, a mélyen bennem történő dolgokat meg nem érti (sem Ő, sem családom más tagjai) . Az én kérdésem Shana , hogy lehet jól csinálni, vagy törvényszerű a családtól való eltávolodás, elszakadás? Köszönöm a válaszod! Ági
 

Szia...

 

A kérdésedre válaszolva, sajnos azt kell, hogy mondjam hogy igen. Törvényszerű, de hogy kinél hogyan jelenik meg, nyilvánul meg, az egyedi. Ez benne az igazán izgalmas, hogy mindenki másként csinálja valójában ugyan azt wink

 

Több fázisa is van:

 

 

 

Az első fázisban (ami többször, több körön kapcsol vissza) pont azt, amit te magad is írsz:

 

Ahol te is meg nem értést, a felszínességet, a számodra lényegtelen, valótlan kapcsolódás hárítását éled meg.

 

Itt több mindent gyakorolhatunk.

 

Amíg ellen tartunk, amíg befeszít, amíg gombot nyom bennünk, addig szerencsés maradni a kapcsolódásban, magunk miatt, hogy jól megfigyelhessük az érzéstartalmainkat. Dühöt, haragot, sértettséget, neheztelést, türelmetlenséget.. bármit.. stb...

 

Ha már semmit nem mozdít meg bennünk, akkor jöhet egy komolyabb eltávolodás.

 

Ha kapjuk a szemrehányást ezért, az egy újabb lelki leválás erőpróba, ahol elkezdjük megtanulni, hogy mi vagyunk számunkra a legfontosabbak, bármit is várna el a drága szülő, és bárhogyan próbálna lelkiismeret furdalást kelteni bennünk, vagy újra és újra játszmákba rántani, a saját eddigi megszokott családi játékokba.

 

Ez az időszak a megfelelési kényszer lebontás fázisa lehet a gyökérpontig. Ha képesek vagyunk a szülőkkel szemben kivívni a saját valódi függetlenségünket, akkor nagy valószínűséggel már mások felé sem fogjuk annyira fontosnak érezni, hogy megfeleljünk az elvárásoknak.

 

De a szülőknek is jó tanulás és felszabadulás lehet ez az időszak, ekkor tanulhatják meg valósan elfogadni a saját gyermeküket, ekkor válhatnak le róla, szokhatnak le arról, hogy valamilyen módon irányítsák, kontrollálják, és azzal foglalkozzanak, hogy mi történik vele.

 

Tehát ez csak látszatra tűnhet rossznak, drámainak, kellemetlennek, valójában mindenkit szolgál a valód lélek fejlődésében, őket is.

 

Csak bátran!

 

 

 

Aztán ha ezen sikerül átlendülni, jöhet egy mélyebb egymásra találás, több szinten több rétegben. Amennyit képes a szülő elbírni, és együtt változni a gyermekkel.

 

Fontos fázis lehet ebben az időszakban minden mélyebb sérelmet, félre értést tisztázni, amit kicsi kortól hurcolhatunk. Valósan megmondani azt amit érzünk, amit gondolunk, ahogy megéljük a kapcsolatot. Leginkább fontos tisztázni a ki nem mondott dolgokat.

 

Sokat segít a feldolgozásban, ahol a szülő még mélyebben megérthet minket, ha van erre szándék, de már az egy jóleső érzés, mikor úgy érezzük, hogy úgymond visszaadtuk a "csomagot", a "batyut" , amit eddig magunkban hordtunk.

 

Ha ezt a fázist is túléli a szülő-gyerek viszony, akkor fog majd valósan odafordulni hozzánk a szülő, hogy akkor ki is vagy te drága gyermekem, és mit is csinálsz te, mit is élsz meg?

 

Hát erre nem mindegyik szülő képes. nem is lehet elvárni tőlük, vagy rövidebb-hosszabb időre kitisztulnak és valósan érdeklődővé válnak, majd visszazárulnak, hisz nagyon mélyen bevésődött programokban futnak azért ők.

 

 

 

Aztán jön majd a harmadik fázis, ha már magunkban teljesen kidolgoztunk magunkból a bennünk élő anyu-apu alapján futó nő-férfi képet, és előhívtuk a valódi nőt és férfi magunkban.

 

Na ekkor jön, jöhet a valós genetikai szintű leválás utolsó fázisa fizikai síkig, erről van odabent hanganyagom is, ahogy ez nálam történt...

 

Az milyen érzés.

 

És az, amikor utána újra kapcsolódunk, de már nem szülő-gyermekként, hanem már szabad emberként, mint bárki mással.

 

Furcsa érzés.

 

Nagyon furcsa, és ismeretlen ez még mindenkinek, de ez lenne majd a valós cél, idáig eljutni.

 

A Szeretet és az elfogadás ugyan olyanná válik, mint bárki mással kapcsolatban, és az is lehet, hogy rájön a szülő és a gyerek, hogy nincs is már semmi ami összekösse őket, és felszabadulnak mindketten egymástól, és lehet, hogy el is távolodnak. De az is lehet, hogy egy mélyebb lelki/szellemi szinten találnak egymásra, de abban már nem lesz semmiféle eddig ismert, szokványos szülő-gyerek minta.