Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Mellhártya vizenyős halálközeliből Eredet szintig gyógyulás 1. rész

 

Hogy betegségem mikor kezdődött, azt ma már nem tudom. De az utolsó pillanatban fordultam orvoshoz, amikor már annyira elviselhetetlen volt, hogy kifulladtam az első emeletre való lépcsőzés után.

A mellhártyám vizet termelt. Deszken 2 hét alatt háromszor szívták le a vizet (4,8 liter). De újra termelődött.

Mivel az első héten nem tudtam mit szeretnék enni, a kórházban kapott étel hideg volt és száraz, szinte semmit nem tudtam megenni belőle fizikai állapotom napról napra romlott. Volt olyan pillanat, amikor azt hittem soha többé nem jövök ki onnan.

Pénteken haza engedtek, de ennek ára az volt, hogy megint leszívtak 1,5 liter folyadékot. Barnai Roberto egyik videóját nézve értettem meg, hogy mivel sok folyadékot vesztettem, amiben fehérje is volt, ezt azonnal pótolni kell, ezért szinte életmentő volt számomra ez az információ. (Megértettem miért nem kívántam a kórházban semmit, miért nem tudtam megenni a száraz ételt.) A legjobb fehérje forrás a nyer tojás. El sem tudtam képzelni, hogy eszem meg, pedig gyerekként szerettem a felvert tojáshabot a felvert sárgájával. És láss csodát, az első tojást a pohárba ütöttem fel. És egy korttyal a számba nyeltem. A tojás fehérje meglepetésemre sós volt. A sárgája még egyben, fogammal egy kicsit ráharapva megéreztem a sárgája édes ízét, ugyanazt az ízt, amit egy lágy tojásnál is érzünk. Így lassan egy élvezhető formában ízlelgethettem a tojás kellemes ízét, amit egyébként soha ki nem próbáltam volna. Két hétig naponta ettem meg 4 tojást. Ez volt az alap, hogy tovább ne romoljon az egészségi állapotom, majd fokozatosan elkezdjen javulni, amihez a tejtermékek is hozzájárultak. Szintén Roberto videójából tudtam meg, hogy fokozott fehérje bevitelre van szükség.

Beszéltem egy barátnőmmel erről, s délután meglepett egy házi málnás joghurttal

Egy kiéhezett ember számára ez egy manna volt. Nemcsak az íze miatt, de a szervezetem számára is egy áldás volt, és jólesett, hogy mihelyt meg tudta mire van a szervezetemnek szüksége, már hozott is, sőt még madártejet is. Szerencsémre többször küldött be a kórházba is.

Bent a kórházban kezdtem el először érezni az ételek energiáját, vagy csak azt, hogy mi az, ami valóban táplálja a testet és a lelket is egyaránt. (Most végig gondolva energiákat éreztem, csak az anyaghoz kötöm még.)

Döbbenetes érzés volt, amikor először éreztem azt, hogy egy étel nemcsak jól esik, mert éhes vagyok, vagy azért mert jó az íze, hanem azt is éreztem, hogy energetikailag is feltölt. A barátnőm hozott friss borsó levese volt az első, ahol ezt megéreztem. Persze az is hozzájárult ehhez, hogy ő tényleg szeretettel főzte, ez azért érezhető volt, ha nem is azonnal, de tudatosodott bennem. (Előtte egy órával nem tudtam csak két falat levest, 2 falat tésztát enni a kórházi ebédből, hiába voltam éhes.)

És ezen a hétvégén írt rám Shana, aki nem tudta, hogy a kórházban vagyok. De erről majd a végén, mert hála Istennek innentől alaposan megváltozott az életem.

Már megint volt 1,2 liter víz volt a mellhártyában (bal oldali), amikor egy coli bacilus miatt antibiotikumos kúrát kaptam.

Ahogy a kúra elkezdődött folyamatosan javult az állapotom, a víz termelődése leállt. Ekkortól meleg ételt is kaptam a kórházban, hiszen szédültem, így nem az ebédlőbe kellett lemennem, ahol az étel már mindig kihűlt, a meleg szintén segített abban, hogy folyamatosan, napról napra erősödtem, mert jóízűen meg tudtam enni. (nagyon kevés fűszerrel, kímélő ételt kaptam). Nem tudom mennyiben segített az hozzá, hogy tudtam, hogy szükségem van arra, hogy megfelelő táplálékra van szükségem, vagy itt is egy energia átalakulás történt.

Mind három víz lecsapolásakor mintát küldtek a laborba. Amelyben semmilyen kóros elváltozás nem volt kimutatható, hisz elsődlegesen az orvosok arra tippeltek, hogy patológiás elváltozás lesz, mert a mellben lévő elváltozás miatt termelődik a víz. Szerettek volna mintát venni a mellhártyából, de nem járultam hozzá. A három leszívás azért elég kellemetlen, olyan mintha az ember lelkét szívnák ki. (Mai eszemmel már tudom, hogy az egészet nem kellett volna leszívni, csak könnyíteni kellett volna, hisz a többinek fel kell szívódnia.)

Eddig csak arról beszéltem, ami kívülről látszik, amit a korlátozott elménk el tud fogadni, amit a környezetem láthatott rajtam.

De említettem, hogy az első hétvégén Shana rám írt. Nagyon hálás vagyok neki, mert szó szerint meg mentette az életemet. Hiszen tudatosította bennem, hogy mindez a mély érzelmek, ki nem mondott, ki nem beszélt fájdalom      miatt történt. Aminek nagy részét negyedszázada cipelek magammal. Olyan mély fájdalom, amiről beszélni sem sokat tudtam. Ha beszéltem róla, akkor soha nem éreztem, hogy könnyebb lenne, sőt még tehetetlenebbnek éreztem magam, hisz senki nem tudott semmi jót tanácsolni. Ha valaki ismeri a germán gyógy tudományt, annak természetes, hogy a mély lelki traumák, megoldhatatlan feladatok, a tehetetlenség, a szeretet hiánya az előbb vagy utóbb a testünkben is komoly nyomot hagy. Jönnek azok az elváltozások, amiket az orvosok legtöbbször daganatként azonosítanak. (A szívben lévő elváltozások, azok vajon miért nem azok?)

Remélem Shana kiegészíti mindazzal, amit ő mondott, ő tanácsolt. Megértettem, hogy az a hatalmas mennyiségű víz, amit lehetne a bánat vizének is nevezni, vagy hatalmas érzelmek háborgó tengernek, az mind ott volt velem, (egy hatalmas víztartály) ami valójában ugyanolyan, mint, amikor az ember falat emel maga köré, melyen nem lehet áthatolni.

Nagyon sokat jelentett, hogy újra tudtam beszélni a fájdalmakról, barátokkal, Shanával, Emesével, Lajossal. Minden más megvilágításba került.

Nem tudom lépésenként felidézni mindazt az energetikai változást, amelynek részese vagyok, hisz napról napra változott, emelkedett.

A külső szemlélőnek az egyik legnagyobb látványos változás akkor történt, amikor Lajos egyszer bejött a kórházba. Ha pontosan, röviden le szeretném írni az akkori állapotomat, akkor úgy képzeljétek el azt az állapotot, mint amikor valakinek már semmi életereje nincs, fizikailag is éppen hogy csak létezik, de már lelkileg is olyan meggyötört az ember, hogy fáj az élet is, amikor már jobb lenne, ha az ember nem is élne, mert maga az élet szó szerint egy szenvedés.

Lajos bejött a kórházba. Nem tudom milyen energiával dolgozott, - ezt talán ő tudná elmondani – de szó szerint visszaemelt, visszahozott az életbe. Azt sem tudom félóra, vagy egy óra telt el, de én mosolyogtam, kacagtam, örültem az életnek újra. (Mintha nem is én lettem volna, aki éppen azon gondolkodott, hogy nem lenne-e jobb feladni az életet.) Én ezt akkor valami csodának éltem meg, hihetetlen, hogy ekkora változást érjen meg az ember. Lajos szerényen elhárította a köszönetet, mert szerinte ő csak egy csatorna volt. De én akkor is hálás vagyok neki, mert nélküle mindezt az energiát, szeretetet nem kaphattam volna meg. És természetesen Shanának is hálás vagyok, mert volt az, aki megadta Lajos számát, hogy feltétlen beszéljek vele, hisz ő az, aki képes szeretettel, ölelésével is meggyógyítani az embereket.

Drága Shana és Lajos! Nem tudok nektek eléggé hálás lenni. Bele sem merek gondolni mi lett volna, ha nem vagytok. Én az első hét után azt hittem nem jövök ki onnan. És enélkül az átalakulás nélkül valószínű, hogy nem ilyen állapotban.

Most megkérdeztem páromat, hogy ő ezt akkor hogyan látta. Röviden, tömören, csak ennyit mondott: ÁMULTAM.

Sokszor beszéltünk Shanával, mindig adott valami újat, végeztünk energetikai munkát, ami tovább emelt, ami feltöltött, ami alapján sok összefüggést megértettem. Egyre magabiztosabb lettem, éreztem belső erőmet.

Volt olyan is hogy egyszerre hárman együtt egyszerre végeztünk el olyan számomra eddig ismeretlen tudatunkra/tudatosságunkra ható „gyakorlatot”, amiről én most azért nem írok, mert nem biztos, hogy pontosan, érthetően adnám vissza mindazt, ami történt, ezt inkább Shanára bízom. Amire határozottan emlékszem, hogy kitisztult a fejem, könnyebb lettem.

(Akkor azt hittem megértettem, de most azt visszaadni, hogy mikor milyen tudatossági szintről, hova emeltem az éppen meg nem oldott fájó érzéseket, azt nem tudom, hogy tudnám közérthetően leírni.. Pl. a volt férjemnek nem tudtam megbocsájtani, azt amit a fiammal szemben elkövetett csak azért hogy nekem fájjon, és ezt tudatosan nem éreztem, azt hittem már megbocsájtottam, vagy a devizahitel miatti félelmeimet, hogy beszéltük át, vagy a gyermekkori bántalmazások miatti fájdalom, vagy a szüleimmel való kapcsolat mikor milyen szinten oldódott, ezt akkor én akkor Shanára hallgatva, általa más tudatossági szintre emeltem, megoldottnak tekintettem, de így közérthetően nem tudom leírni.  Itt is kell, hogy Shana elmagyarázza, mert én csak azt érzem, hogy ezek a terhek már nem nyomják a vállam, nincs bennem fájdalom, nem akarok minden mozzanatot megérteni, mi miért történt.

Az orvosok csak a testet látják, a testben lévő lélekről nem vesznek tudomást, az ember energetikai rendszeréről szerintem nem is nagyon tanulhatnak. Egyáltalán nem foglalkoznak a beteg tudatával, pedig az mindent felül írhat.

 De amit, azóta érzek, érzékelek, illetve ami tudatosodott bennem, arról könnyebben tudok beszélni.

Kitisztult az agyam, néha úgy éreztem egyetlen egy értelmes gondolat sem jut eszembe, mert nem rágódom százezer gondolaton, nincsenek belső félelmeim. Nem jár az agyam a megoldatlan feladatokon, nem sürgetem magam, hogy ezt is el kell még végezni. Ez pedig egy belső energetikai, szellemi átalakulás kezdete.

Nem érzékeltem energiákat. Számomra újdonság, amit az étellel kapcsolatban érzek, érzékelek. Úgy eszem az ételeket, mintha először kóstolnám meg, mint egy kis gyerek. Élményt ad. Pedig ott van a tudatomban, hogy ilyet már nem először éreztem, és mégis mintha különleges lenne. Azóta élmény számomra az evés.

Megszűnt az aggódás. Érzem belső erőmet, ezt nem tudom, hogy írjam le. Ezt ne úgy értsd, hogy mindenre tudom a megoldást, a választ, inkább úgy, hogy tudom, hogy ami rajtam múlik, amit nekem kell megtenni arra képes vagyok. Nem halogatom azt, amit meg kell tenni, amit ki kell mondani. Nem érzem azt, hogy másoknak meg kell felelni. Képes vagyok olyan dolgokról beszélni, amit évek óta halogattam, hogy valakit ne bántsak meg. Inkább tudatosodott bennem sok minden, de ezt majd a hétköznapok döntik el, hogy ez milyen hatással van a további életemre.

Szó szerint éreztem, hogy sejtszinten megújultam, amikor izzadtam. Valószínűleg nem az izzadáshoz van köze, hanem az energia változásnak, csak a tudatom még az anyaghoz köt mindent. Shana szerint a fáradt víz távozott a szervezetből. amely sok méreganyagot kötött meg. Valószínű, hogy ez sem csak egy normál izzadás következménye, hiszen utána folyamatosan szédültem. Mintha az idegszálaim éreztem volna, ahogy keresik helyüket.

Biztos nem jut eszembe minden változás, vagy nem tudatosodott még bennem.

(Most sajnálom, hogy nem vezettem naplót, mert mindenen el kellene még gondolkodnom.)

Minden gyógyulás a tudatosodással, a felismeréssel kezdődik, amikor az ember megérti, hogy a jelenlegi fizikai, lelki állapotának mi az oka. Shana kimondta azt, amit én csak lelkem mélyén éreztem, de nem tudatosodott bennem.

Magunknak kell megváltoznunk, magasabb tudati szintre emelkednünk, hogy a világ megváltozzon körülöttünk.

Érdekes volt, amikor az eredetnevemet megkaptam. Én nem mertem volna kérni.

Köszönöm Shana! Nekem eszembe nem jutott volna megkérdezni. ( Én csak olvasgattam az oldalon, és azt láttam, hogy csak olyan emberek kérik ezt, akik valamilyen különleges képességekkel. érzékelésekkel vannak megáldva. Én csak meg akartam érteni Shana írásait, megismerni munkásságát, melyet csodáltam, de nem mindig értettem Sokszor éreztem, hogy inkább csak érzem, mint értem mit ír.)

Mara, földgyógyító. Hihetetlennek éreztem, hogy erre születtem. Most lassacskán kezdem megérteni, hogy miért érdeklődöm minden iránt, ami a bolygónk megmentését, felemelkedését szolgálja. (Mind fizikai, mind tudati szinten) Most már értem, hogy könyvelő létemre, miért vagyok képes több órás előadást végig hallgatni arról, hogyan lehetséges a tönkre tett termőföldet újra élővé alakítani. Már értem, hogy miért érdekel a hulladékgazdálkodás minden szinten, akár globális méretekben, akár mint egyszerű állampolgár miért örülök annak, ha valamit nem a kukába tesznek az emberek, hanem újra hasznosítják. (Képes voltam olyan filmeket végig nézni, amelyben olyan kutatási eredmények hatására létrejött hulladék megsemmisítőket mutattak be, amely a környezetet nem szennyezi. Minden készen áll arra technikailag, hogy megmentsük a földet, csak a jelenlegi hatalmi elitnek nem érdeke. Már értem miért örülök annak, amikor egy nap több olyan hirdetést is látok, hogy van/vannak valaki/k, aki(k)nek van öt hektár földje és nem többet akar még hozzá, hanem oda adna 4 családnak egy-egy hektárt, hogy legyenek szomszédjai, legyenek társai. Ezek az emberek közösséget akarnak, nem elkülönülni. Meg akarják osztani azt másokkal, ami nekik van. (többes számban írom, mert több ilyen hirdetést is láttam.) Van földje, van tapasztalata, és ezt ingyen másoknak átadná/k. Szerintem ez fantasztikus kezdeményezés. Gondolom, hogy sok ilyen létezik már, de én csak most láttam a napokban, de valahol éreztem, hogy eljön ez az idő is. Már értem miért végeztem el Grabovoj oktatói tanfolyamát is. Ő is a Föld gyógyítását, megmentését tartja küldetésének. (Kicsiben én is hozzájárulok egy csoportban ehhez. Az a csoport is nagy erőt adott most is.) Szelleme messze meghaladja korát. Tudós társai is saját bevallásuk alapján, sokszor évek múlva értik meg elméleteit. Persze, hogy az én tudatomnak is változnia kellett, ő is szerepet játszik gyógyulásomban, hisz a 10 évvel ezelőtti tudatszintemen biztos már nem élnék. És nélküle ebbe a csoportba sem jutottam volna el, gondolom. (Az egy külön kis fejezet, hogy ebben is milyen része van, de azzal most nem untatnák senkit, mert azt is meg kell értenem és fel kell dolgoznom, hisz minden mindennel összefügg. Egy kis adalék azért ehhez is: megkértem Lajost tegye a kezét a tüdőmre, hogy mit érez. Gyógyulás, kigyógyulás, regenerálódás, megújulás mondja sorban. Aki ismeri a 2145432 Grabovoj számsorát annak ez nem újdonság. Ezt a számsort mondtam el legtöbbször, amíg a kórházban voltam.)

Volt egy nagyon érdekes felismerésem ez idő alatt, egy hibás szemlélet, vagy a valóság értékelése, amibe sokszor belebotlunk.

Egy kormorán ül a tó partján. Az emberek kenyeret dobálnak a tóba. Mi azt látjuk, hogy a kormorán többször leszállt és a kenyér mellé nyúlt. Gondoltam ügyetlenkedik, a párom megszólalt, hogy biztos rosszul lát. Míg egyszer csak azt látjuk, hogy megint mellé nyúl a csőrével, de egy hallal a szájában száll fel. Ott történik minden a szemünk előtt és mégsem látjuk a valóságot, csak van egy elképzelésünk, hogy mit szeretne a kormorán. A hal a vízben van, nem láttuk, ezért eszünkbe sem jutott, hogy arra „vadászik”.

És azóta figyelem magam, hogy hányszor esek bele ebbe a csapdába, hogy amit nem látunk, azt nem vesszük figyelembe, pedig az is a valóság része. Gondolom ez nemcsak velem fordul elő.

Most éppen az eredetnevemnek megfelelő kozmikus energia felöltésén dolgozom nap, mint nap, újra felépíteni magam azzal az energiával, amellyel „megszülettem” vagy amellyel kellene rendelkeznem eredetem okán.

Az hogy nekem mennyi részem van abban, hogy elindultam a gyógyulás útján nem tudom, de most még nem is érdekes.